bolondság

hát nemtudom,

lehet, hogy kénytelen leszek visszatérni,

ugyanis a másik blogom kezd rosszalkodni

!

bocsánat.

de abbahagyom.

ITT!

máshol folytatom...

gondolom, senkit sem érdekel, hogy hol.

ha mégis,

érdeklődni szabad.

a teremdíszítő projecten dolgozom.

nem sűrűn tudok írni,

de igyekszem.

mivel angol előkészítős osztály vagyunk, ezért úgy tervezzük, hogy az angolzászló színeivel díszítjük a termet.

nekem a teremdíszítés szóról sajnos egyből csupa mindenféle színű dolog jutott eszembe, ha rajtam múlt volna, az egész terem egy nagy szivárvány lesz.

hoztam volna itthonról a pillangókból, amik a szekrényemről lógnak,

rajzoltam volna

de hát így lett.

nem bánom, hiszen így is mutatós lesz.

lesz egy angol zászlónk,

egy régi tablókép helyén.

és majd megkérem a tanárnőt, mert én szeretném csinálni az osztálynévsort.

megkívántam a kólát, úgyhogy kilibbenek a konyhába, megnézni, hátha van itthon.

szeretnék egy saját Micimackót.

és szeretném, ha megnőne a hajam.

ezen kívül jól jönne egy csizma.

ja és persze minden napra szeretnék legalább egy teáskanálnyi boldogságot!

milyen jó lenne, ha jól tudnék írni.

vagy ha egyszerűen csak szépen tudnám kifejezni magam.

próbálkoztam már írással, de csak a betűket sikerült lefirkantanom egy lapra, a mögöttes tartalom valahogy nem volt meg. csakcsupán üres szavak.

tényleg szép dolog lenne.

ma délután belegondoltam, hogy vajon miben vagyok én igazán jó, hiszen elvileg minden ember a legjobb valamiben, ezért jöttünk a világra.

de sajnos nem jutottam semmire, hiszen..

egyedül az éneklést tudnám felhozni.

de úgy érzem, ebben sem vagyok kiemelkedően jó.

az egy dolog, hogy az itteniek szeretik a hangom, na de ebben a városban nem nehéz jónak lenni, ugyanis a színvonala említésre sem méltó.

de azért nem keseredtem el, továbbra is reménykedem :)

húh:DD na ez tényleg jó volt :)

bár városnap szempontból teljesen színvonaltalan volt.

semmi nem volt.

extrem tetszett, először nagyon féltem rajta, remegett a lábam, rendesen halálfélelmem volt, de a második meneten végre elengedtem magam és nagyon élveztem. aztán mikor szereztem pénzt, felültünk harmadjára is, az volt az igazi.

érdekes módon ilyenkor szeretem a disco zenét, vagy nem is tudom, hogy hívják ezt. magamtól nem hallgatok ilyen számokat, de bulikban, városnapokon és egyéb ilyen helyeken élvezem.

Doncsiék is lejöttek, aminek örültem nagyon, de szegény nem értette már a végén, hogy miért vagyok így felpörögve. mondjuk én magam sem tudom, hogy mi történt velem, egyszerűen csak jó kedvem lett, és onnantól fogva nem lehetett lefogni :DD

az öcsémnek ma van a születésnapi party-ja, szóval igyekeznem kell.

Istenem, ez a túlérzékenység...

a boltunk mellett nyílt egy pékség. ma onnan vittem kaját. ja, majdnem lekéstem a sulit, ugyanis nem volt első órám, és a nyolcas busszal szerettünk volna felmenni, csak hát..  nem jött össze.

péntek-szombat Városnap!

az elmúlt 2 évben fantasztikus volt, remélem, idén sem lesz másképp : ))

úgy szeretek Szilvi szalonjában lenni.

olyan szép.

piros-sárga csíkos a fala és van egy függönnyel elkülönített rész, ahol van egy kisasztal és egy polc.

nem valami nagy helyiség, sőt, konkrétan pici, de így még jobb.

ahogy belépünk az ajtón, bal oldalt ott van egy kanapé, vele szemben pedig két szék és tükrök.

olyan kis hangulatos, Szilvi pedig kedves, és imádom nézni, ahogy dolgozik.

legszívesebben az egész napot ott tölteném.